Budaházy és társai által elszenvedett jogtiprások rövid összefoglalója
A vádiratban szereplő dolgok javának bizonyítatlansága ellenére sújtják aránytalan büntetési tételekkel a Hunnia-ügy vádlottjait, mellyel az elfogult, jogtipró hivatalosságoknak a példastatuálás a célja. Szomorú, hogy amíg a 2010 előtti kormány valóban népet terrorizáló elemei meggazdagodva élvezhetik az összelopott vagyonukat, addig a valódi hazafiakat, akiknek fő bűne, hogy csatlakoztak az elnyomó rezsim agresszivitásával szemben szavukat felemelők által szervezett csoportosuláshoz, már 14. éve meghurcolják, hol háziőrizetbe, hol pedig börtönbe zárják őket.
Mégis mitől olyan abszurd ez az ügy? Nézzünk néhány példát:
Civil ügynök által végrehajtott akció által is megpróbált terhelő bizonyítékokra szert tenni a nyomozóhatóság oly módon, hogy ügynökük megpróbált jó viszonyt kialakítani egy bizonyos személlyel, majd minél súlyosabb cselekmény elkövetésére bíztatni őt.
Ezen beszélgetések rögzítésre is kerültek szintén jogsértő módon.
Majd a rendőrségi ügynökként használt civil segítségével kirobbantott ügyben a hatóságoknak sikerült kizsarolni egy 5 gyermekes családapából (miután letartóztatták „robbanószerrel való visszaélésért”), hogy tegyen terhelő vallomást Budaházy Györgyre és társaira. Ekkor fordult át a hazafi élete hosszú évek óta tartó rémálomba több társával egyetemben.
A letartóztatottak között később ismét sikerült találni valakit, akiből ki lehetett zsarolni terhelő vallomást, így összesen 2 vallomásra alapozva tartóztattak le 16 embert, terrorcselekmény elkövetésének gyanújával.
Az érintettek jelenléte nélküli házkutatások során talált állítólagos robbanószerekről beszélnek a rendőrök. Csakhogy az iratok többszörös jogsértésekről tesznek tanúbizonyságot.
A szakértői kirendelésekről nem értesítették soha a védelmet, így ellehetetlenítették azok kérdezési, indítványozási lehetőségét és az állítólagosan talált robbanószereket is indokolatlanul robbangatta el a hatóság, ezzel megsemmisítve azokat. Hasonlóan törvénytelen módon nem biztosítottak részvételi lehetőséget soha, semelyik terheltnek a különböző helyszíni szemlék során, az ilyen helyek megbolygatás előtti állapotáról több esetben semmilyen hiteles dokumentáció nem maradt fent.
A már említett 5 gyermekes családapával vádalkut kötöttek, gyanúsítottként beismerő és terhelő vallomásokat tetettek vele. Majd mikor már egy tucat embert letartóztattak ezek alapján, akkor tanút csináltak belőle és megpróbálták gyanúsítotti vallomásait kiemelni az eljárásból (több vallomása – köztük egy egész napos kihallgatás teljes anyaga – végleg el is tűnt) és a nyomozás addigi állásához igazítva egy új, most már tanúvallomást tetettek vele.
A második terhelő vallomásokat tévő személyt egy olyan gyanúsítás alapján helyezték előzetes letartóztatásba, amelyre a teljes nyomozati anyagban egyetlen bizonyíték sincs. Ezen törvénysértő letartóztatás körülményei közt csikarták ki belőle a terhelő vallomásokat, melyeket ez a személy a nyomozás lezárása után vissza is vont és feljelentést tett – több más vádlottal együtt – kényszervallatás miatt a nyomozóhatóság több tagja ellen, valamint törvénysértő letartóztatása miatt az első- és másodfokú bírók és ügyészek ellen is, melyek kapcsán semmilyen eljárás nem indult, ezen feljelentéseket mondvacsinált indokokkal elutasították.
A rendőség feltételezhetően bekapcsolta a lefoglalt számítástechnikai eszközöket az egyébként velük szimbiózisban működő szakértő cég vizsgálata előtt, így abban ismeretlen tevékenységet végezhettek. Feltételezhető, hogy a szakértői laborba is bejárásuk volt… Ezen felül számos, a terheltek számára fontos bizonyítékokat tüntethettek el a bírósági szakasz kezdetéig.
Mindezen, a törvényességet is sokszor átlépő nyomozói „igyekezet” ellenére sem sikerült a vádiratban szereplő cselekvőségek kapcsán felmerült számos feloldhatatlan ellentmondás tisztázása az eljárás során. Ennek ellenére a bíróságok a kétséget kizáró bizonyítottság hiányát figyelembe nem véve, az összes törvénysértő vádoldali bizonyítékot elfogadva, a terhelti oldal ellenbizonyításait semmibe véve, indítványaikat rendre elutasítva, gyakorlatilag a vádirati tényállás döntő átvételével a vádlottakra több, mint 100 év szabadságvesztést mértek ki, a feltételes szabadulás lehetőségéből való kizárással, amik így kétségtelenül a politikai indíttatású koncepciós eljáráshoz méltó ítéletek lettek.
Megemlítendő még, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bíróság már Budaházy és a II. rendű vádlott esetében is elmarasztalta Magyarországot, mert a bírósági eljárás során sorozatosan indokolatlanul hosszabbították meg az előzetes letartóztatásukat.
Számos vádlottal szemben játszották el, hogy miután állításuk szerint értesítették a kirendelt ügyvédet, annak távolmaradására, egyéb elfoglaltságára hivatkozva kezdték meg a gyanúsított kihallgatását. Szász Endre ellen továbbá egy megalapozatlan európai elfogatóparancsot adtak ki lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés miatt, melyet az elfogás után 8 hónappal vontak csak vissza.
Számos vádlottat hátrabilincselt kézzel állították elő, volt akit szó nélkül földhöz vágtak, de az is előfordult, hogy amikor a vádlott önként jelentkezett a Központi Nyomozó Főügyészségen, egyszerűen elküldték onnan, majd 10 nap múlva kommandós akció keretében ütöttek rajta saját otthonában.
A vallomások kierőszakolása sem esett nehezére a nyomozóhatóságnak. Több vádlottat zsaroltak a szabadságukkal, a családjukkal, a házastársuk letartóztatásával, a gyermekük nevelőintézetbe zárásával, és még Budaházy Györgyről is rémtörténeteket találtak ki (például, hogy gyerekeket akar ölni) a beismerő vallomások reményében. Néhányan kényszervallatás kapcsán közös feljelentést is tettek több nyomozóhatósági személy ellen, de az ügyészség elsikálta a dolgot, nem indítottak eljárást.
Ignácz György a megismételt eljárást tárgyaló bíró számtalanszor bizonyította jogsértő és törvénytelen részrehajlását az ügy alatt.
Pl.: amikor 2019 őszén szabályszerűen megfenyegette Budaházyt, hogy valamilyen kényszerintézkedést rendelhet el ellene, ha továbbra is tiltakozási céllal megjelenik, különböző a gyermekek szexuális irányultságát deviáns irányba befolyásolni kívánó rendezvényeken…
Vagy például mikor az ítéletben súlyosbító körülményként értékelte, hogy Budaházy a vádban szereplő kisértékű rongálásokat (melyeket terrorizmusnak minősített a bíró), szembe helyezte a számtalan áldozatot követelő 2006-os rendőrterror rémtetteivel, melyek következtében rengeteg súlyos sérült volt, miközben ez utóbbiak a társadalmi igazságérzet alapján sokkal súlyosabb cselekmények (melyeket viszont csak rendőri „túlkapásoknak” nevezett Ignácz bíró). Valójában ez a relativizálás, mégpedig ítéletbe foglalva.
A jogtiprás gyakorlatban megvalósult példáit még hosszasan folytathatnánk…
2023. március 9-én vérlázító ítélet született! Budaházy György 6 év fegyházbüntetést kapott! Két vádlottra 5 év 6 hónap fegyházat, öt vádlottra 5 év fegyházat, egy vádlottra 2 év fegyházat, és egy vádlottra 1 év 6 hónap felfüggesztett börtönt szabtak ki.
Elég volt! Mutassuk meg, hogy sokan vagyunk és nem tűrjük az igazságtalanságot!
Örömteli hír, hogy Novák Katalin köztársasági elnök már 7 vádlottnak kegyelmet adott. A többi meghurcolt, az ügyben érintett személyt is megilleti a kegyelem és a szabadság! Vessünk véget a jogtiprásnak! Szabadságot Budaházynak és társainak! Támogassa ön is aláírásával kezdeményezésünket!
Frissítés: 2023.04.27-én Budaházy György és társai három vádlott kivételével megkapták a köztársasági elnöki kegyelmet, azonban az ügy még nem ért véget! Kezdeményezésünkkel el kívánjuk érni, hogy a Budaházy-ügy tisztességesen végződjön, ezért arra kérjük Novák Katalin köztársasági elnököt, hogy legyen méltányos és részesítse elnöki kegyelemben a Budaházy-per utolsó három meghurcoltját is!